Első olajfestményem. Címe: Doberdói angyal. 
40x50 cm, feszített vászon.

Az első világháború volt az a háború, amelyben elsőként általánossá vált az ápolónők elsővonalbeli /hadi-kórházakon kívüli/ alkalmazása. - Ezzel a képpel szeretnék tisztelegni az emlékük előtt.
Érdekes, hogy az ápolónők (hadi-)korházakon túli alkalmazását heves vita ellenőrizte meg. A sok nyilvánvaló előnnyel szemben, a tábornoki kar kevéssé haladó fele azt hozta fel fő ellenérvként, hogy a nők megjelenése - a front közelében - a katonákat túlságosan is frusztrálttá tenné, ami egyszersmind tömeges szexuális visszaélésekhez is vezetne a kiszolgáltatott fiatal ápolónőkkel szemben. Természetesen az efféle (a katonákat lényegében állatoknak beállító) negatív prekoncepciók sehol sem igazolódtak be, és a katonák ápolónők iránt táplált vágyakozása, csak nagyon ritkán vált erőszakossá, sokkal inkább volt rajongás, néha szerelem - amiből sokszor amúgy sok házasság is született.
Képem fő témája - a föntieknek megfelelően - a segítés és a vágy találkozása.
A háttérben látható katonán a rohamsisak viselése - az ápolónők elsővonalbeli alkalmazásához hasonlóan - 1915-ben jelent csak meg az osztrák-magyar csapatoknál; elterjedésük csak nagyon lassan vált széleskörűvé, Doberdóban még közel sem volt az. Az osztrák-magyar csapatok német és osztrák gyártmányú rohamsisakokat egyaránt kaptak - amúgy a kettő, kis túlzással, közel megszólalásig hasonlított egymásra.